Lehet azon vitatkozni, hogy ki a legjobb focista jelenleg: Lionel Messi vagy Christiano Ronaldo? Kettejük közül tudnám is, kire szavaznék. De még a kis argentin sem tud egy valamit: olyan kisugárzást mutatni, mint Raúl González Blanco tudott már tinédzser korában, és képes még ma is.

"Raúl a multirekorder" - "A világ legelegánsabb csatára" - ilyen és ehhez hasonló címmel jelentek meg újságcikkek a tegnapi nap után. Mert újra olyan magától értetődő módon lőtte be a helyzetét, megint olyan elegánsan, könnyed módon adta a gólpasszát Höwedesnek, ahogyan csak kevesen tudják a világon. Közel 34 évesen már megkopott a gyorsasága, de a többi értéke megmaradt. A kivételes gólérzékenysége, a játék és csapata iránti alázat, az állhatatos győzni akarása, munkája a csapatért, kivételes intelligenciája - mind mind olyan érték, amelynek egyes elemeit sok játékosban fellelhetjük, de így, egyben nagyon kevesekben található meg. (Pl. Messi lehet majd a követője néhány év múlva. ) Ennek eredménye sok-sok cím, rekord (melynek megdöntése a két fent említett úriembernek nem lehetetlen, de nem is könnyű feladat lesz), a szakma, a játékostársak és a szurkolók általános szeretete, tisztelete. Példaértékű ember és sportoló. Jó, hogy van - legyen is még sokáig.

Itt van a tegnapi, igazi raúlos gólja: