Gellert kapot gondolatok

Közélet, sport, kultúra, fonák..

Friss topikok

  • tisztakéz: Jézus és Pali bácsi, elég rossz párhuzam!!!! (2012.04.12. 19:46) 2012.04.08. - Kit zavarhatott Schmitt Pál?
  • Agyalapom Irigy: Messi nem kicsit volt tapló, amikor teljes erőből a közönség közé bikázta a labdát. Szóval, nem eg... (2011.04.17. 22:00) Raúl csak egy van
  • Agyalapom Irigy: Időközben megtetszett. :) Volt már ilyen a történelemben. (2011.04.16. 19:59) Mindenkinek
  • bodigabi: Jó írás, tetszik és egyet is értek. (2010.07.08. 13:07) Schumi a hátsó sorból
  • hitomi: maradona tökéletesen funkcionált volna, ha mondjuk hangulatfelelősnek viszik a válogatotthoz, közb... (2010.07.04. 19:45) Az ál-arc lehullt

2012.04.08. - Kit zavarhatott Schmitt Pál?

2012.04.08. 12:55 - Agyalapom Irigy

Ma olvastam egy írást Kiss Antal tollából, amelyben Shcmitt Pál történetét  - gondolom Húsvét kapcsán - Jézuséhoz hasonlítja. Ami már csak azért is érdekes, mert az Úr követéről senki nem állította, hogy plagizált és csalt volna...

Engem ennek az édesen szomorú esetnek csupán az az oldala izgat, hogy vajh' kinek állhatott érdekében épp most eltávolítani szeretett köztársasági elnök urunkat? Orvtámadásról, bosszúról vagy csupán ejtésről van szó? Hallunk az ellenzék és a média aljas merényletéről, de az én fejemben azóta motoszkál egy kérdés, amióta a magyar nyelv legfőbb őrét végső támadás érte:

Miért most?

Az én logikám szerint ha valaki fúrni szerette volna ellenzéki oldalról, azt megtehette volna kinevezésekor. Hiszen a napnál is világosabb, hogy az az ember, aki nyíltan felvállalta a kormánypárt gumigerincű kiszolgálását ("Nem leszek a kormány törvénykezési lendületének a gátja, inkább a motorja"), és ezáltal megcsúfolta a köztársasági elnöki pozíció egyik legfontosabb szerepét, a nemzeti egység megtestesítését, akkor lett volna a legalkalmasabb kijátszani a hamis doktori cím kártyáját. Mert arról ne legyenek kétségeink, hogy ez az információ nem volt új a hír kiszivárogtatójának kezében. Emlékezzünk, a titkok korábbi őrzőjének, Kövér Lászlónak az aggodalmára Schmitt Pált illetően. Ő tudta, hogy lesznek még gondok a nagy átalakuló művésszel. S lett is. De mikor is? Érdekes, épp akkor, amikor már minden fontos törvényt automatikusan aláírt - köztük az ő sorsát utólag is biztonságossá tévő alaptörvényt is. Nekem valami azt súgja, nem ármányról van itt szó, hanem szimplán bajtársi árulásról. A mór megtette kötelességét... És lássuk be, egész személyisége, képességeinek hiánya, hiteltelensége kezdett már kínossá válni a kormányoldalnak is.

De vajon mit tud Ő? Mire gondolhat mostanában? Gondol-e arra, hogy esetleg kígyó(ka)t melengetett keblén, s most megmarták? Lesznek még itt érdekes fejlemények, úgy gyanítom.

2012.02.17. Dream Theater-koncert - megunhatatlan SomAtt

2012.02.18. 15:30 - Agyalapom Irigy

Dream_Theater_Budapest.jpg

Ha Dream Theater koncert, akkor pocsék időjárás. Ez jut nekünk már másodszor. Nem elég, hogy augusztusban Székesfehérváron cuppogósra áztunk egy hűvös nyári napon, sikerült ezt most megfejelni egy téli hókásától lucskos, permetező esős borzalommal. (Persze sapka nélkül.) Pedig ha tudná a Teremtő, hogy hiába erőlködik, nincs erő, amely elriasszon bennünket a zenekarunktól, nem feccölne bele ennyi energiát egy esélytelen projektbe. 

Aréna-kicsi.jpgNem lett volna mindez gond, ha időben beengednek bennünket. De neeem, a drága jó rendezők először is hagyták, hogy a kapuk előtt egyre nagyobb embertömeg gyűljön össze, s ott nyomorogjon (nem tudom, ez szakmailag mekkora hiba, szerintem igen), ráadásul az sem zavart odabenn senkit, hogy szépen, csendben, de alaposan elázunk. Szóba elegyedtem az egyik terepi biztonságissal, szerinte fél hétkor beengednek bennünket. Hát nem sikerült... De eljött a negyed 8, végre megnyíltak a kapuk, mi pedig megmenekültünk a komolyabb megfázástól. Én még sohasem jártam az Arénában, így kellő áhítattal léptem be az épületbe. Teljesen lenyűgözött az első pillanattól kezdve. Azt már most tudom, hogy oda el kell mennem egy telt házas sportrendezvényre is, ahol mindenki szurkol, mert félelmetes lehet a hangulat olyankor. 

Most megmondom, nagyon rossz döntést hoztam akkor, amikor ülőhelyre vettem jegyet. A nyári koncertjükön a negyedik sorban birkóztam végig a programot, ami fárasztó volt, ám tömény élmény. Koncert előtt-kicsi.jpg(A mellettem ugrándozó, némi alkoholos befolyásoltságtól túl lelkes rajongó szerintem másnap reggel nem értette, miért olyan érzékeny a bordája. Kénytelen voltam időnként adni neki egy könyököst, ha már untam, hogy mindig rám ugrál. Olyankor idült mosollyal mindig a "ne haragudj, de olyan k...jó!" szófordulattal élt, ám a végére csak hatott valamit a nevelésem, mert kicsit lelassult a szentem.)  Hiába volt harc, legalább láttam, mi történik a színpadon! Láttam Petrucci arcának minden rezdülését, a játékát, s mindezt közelről. Ám most az Arénában távol a tömegtől, pihe-puha kényelemben találtam magam, komfortos, de már nem személyes távolságban a zenekartól. Hiába a kivetítő, az nem ugyanaz az élmény. 

Most pedig felháborodásomnak szeretnék hangot adni. Én, mint Dream Theater rajongó, nem érzem magamat felsőbbrendűnek más műfajok rajongóival szemben, de...! Kikérem magamnak, hogy egy igényes zenét játszó zenekar közönségére előzenekarként rászabadítsanak egy Periphery stílusú és színvonalú memtudoménmit. A fiam előre tájékozódott, s mondta, hogy fájni fog. No, de ennyire?!!! Hörgés és zúzás - szerencsére "csak" 40 percig. De sok(k) volt az is. Elég lett volna (és sokkal olcsóbb), ha bevonszolnak a színpadra egy fűrészgépet, bekapcsolják, ráadják az erősítőre, majd magunkra hagynak egy fél órácskára. Mellé persze tüdőn lőtt szörnyek haláltusáját idéző hörgéssel. Úúúhh... Először döbbent arcot vághattam, utána rettentő dühös lettem, végül becsuktam a szemem, és beletörődve sorsomba próbáltam szunyókálni, amennyire lehetett. Túléltem, az a lényeg. Tetszett a közönség reakciója is. Az utolsó számnál rendkívül mérsékelt és rövid tapssal jelezte, hogy ne erőlködjenek a ráadással. Nem is jöttek vissza. :)

Szabi-előtt.jpgAztán színpadra lépett az Álom Színház, az igazi bő két órás gyönyörűség. Nem kívánom elemezni az egyes dalokat, mert teljesen felesleges. Mindenkinek más és mást jelent a Dream Theater. A legtöbb ember nem is érti, mit művelnek, a metál rajongók közül sem mindenki szereti, tudja követni szárnyaló elméjüket. Nem könnyű, nem könnyen emészthető zene, az tény. Én ennek örülök, de nagyon. Más szeresse a kommersz, sekélyes zenét, nekem ez kell. Ha egy zenész hangszeren játszik, akarjon elbűvölni a tudásával. Igaz ez minden zenei műfajra, a komoly zenétől a jazzen át a rockig, metálig. Ha "nekem" ír dalt, mutassa, nyissa meg a fantáziáját. Négy akkordos "zenészekből" jól megél (nem belőlem) rengeteg. De az engem nem érdekel! A Dream egy dalon belül mutat annyi témát, ötletet, ütemváltást, zenei virtuozitást, ami másnál egy életműnek is sok lenne. Aki szereti őket, tudja, miről beszélek. A tegnapi koncertről is sok klip felkerült már a videómegosztó oldalakra, akit érdekel, elég beírnia a zenekar nevét és a tegnapi (2012.02.17.) dátumot. A zenekar hangzása, a színpadkép, minden vérprofi, és az átadandó élményt szolgálja. A zenészek viselkedése, alázata a zenével, a rajongókkal szemben egyértelmű, már több mint 25 éve jellemző rájuk. Itt nincs hajrázás, slicc markolászás, egyéb sallangok a gyengeségekről figyelmet elterelendő - csak a zene, csúcs színvonalon. Mindig úgy érzem, hogy ott, akkor, amikor hallom, csakis nekem zenélnek. Ezt érezte még sok ezer rajongó rajtam kívül, szerintem. És ez így van jól. Jöhetnének már újra, mi ott leszünk. 

Egy kis ízelítő, miről írtam eddig. Bocs', figyelni kell közben. Megéri az élményt. Köszönet érte CherryPite-nek.

Mindenkinek

2011.04.16. 11:03 - Agyalapom Irigy

 

Úgy jó, ha kölcsönös

2011.04.16. 10:37 - Agyalapom Irigy

 

Raúl csak egy van

2011.04.14. 11:49 - Agyalapom Irigy

Lehet azon vitatkozni, hogy ki a legjobb focista jelenleg: Lionel Messi vagy Christiano Ronaldo? Kettejük közül tudnám is, kire szavaznék. De még a kis argentin sem tud egy valamit: olyan kisugárzást mutatni, mint Raúl González Blanco tudott már tinédzser korában, és képes még ma is.

"Raúl a multirekorder" - "A világ legelegánsabb csatára" - ilyen és ehhez hasonló címmel jelentek meg újságcikkek a tegnapi nap után. Mert újra olyan magától értetődő módon lőtte be a helyzetét, megint olyan elegánsan, könnyed módon adta a gólpasszát Höwedesnek, ahogyan csak kevesen tudják a világon. Közel 34 évesen már megkopott a gyorsasága, de a többi értéke megmaradt. A kivételes gólérzékenysége, a játék és csapata iránti alázat, az állhatatos győzni akarása, munkája a csapatért, kivételes intelligenciája - mind mind olyan érték, amelynek egyes elemeit sok játékosban fellelhetjük, de így, egyben nagyon kevesekben található meg. (Pl. Messi lehet majd a követője néhány év múlva. ) Ennek eredménye sok-sok cím, rekord (melynek megdöntése a két fent említett úriembernek nem lehetetlen, de nem is könnyű feladat lesz), a szakma, a játékostársak és a szurkolók általános szeretete, tisztelete. Példaértékű ember és sportoló. Jó, hogy van - legyen is még sokáig.

Itt van a tegnapi, igazi raúlos gólja:

Mit akart Alonso?

2010.11.15. 05:39 - Agyalapom Irigy

Címkék: 1 forma webber hamilton alonso vettel

Úgy vártam az év utolsó Forma 1-es versenyét, mint a Karácsonyt. Minden adott volt egy végletekig kiélezett versenyhez. Előre láttam magam előtt az akciókat, az állandóan változó virtuális világbajnoki tabellát, és szokásomtól eltérően még egy csomag popcornt is beszereztem, hogy igazi buli hangulatban nézhessem meg, ahogyan az amúgy nem igazán szimpatikus Fernando gyerek megszerzi a trófeát a nálánál sokkal antipatikusabb Vettellel szemben. Szegény Webberrel azért nem számoltam igazán, mert az időmérő edzésen nyilvánvalóvá vált, hogy ő itt nem rúghat labdába, csak a csoda segíthet rajta. S ha már csoda, akkor inkább Hamilton legyen a kedvezményezett...

 

 

 

 

 

 

 

 

Erre láttunk egy akciómentes, a végére teljesen ellaposodó futamot. Hiába a csodálatos kulisszával járó vizuális élmény, nem tudta feledtetni haragomat afelett, hogy Alonso meg sem próbálta megtartani világbajnoki esélyeit. Jó, rendben, a verseny eleji történések nem az ő malmára hajtották a vizet, minden rosszul sült el a számára. A safety car bejövetele és a kerékcserék utáni pozícióvesztés nehéz helyzetbe hozta, az kétségtelen. De még ekkor is nyugodtan dőltem hátra, mert ismerve agresszivitását, biztos voltam abban, hogy előbbre kerül a végére. Egyre döbbentebben láttam azonban, hogy nem történik semmi. Úgy tűnt, hogy nem is akar igazán támadni, bár meg kell hagyni, Petrov is remekül tette a dolgát.

Egyre inkább úgy éreztem, hogy Alonso-nak ennél szebb vizsgafeladatot nem is adhatott volna a sors, és eleinte biztosra vettem, megoldja a problémát. Ehelyett utazott mögötte. Hol közel, hol kicsit távolabb, de sohasem igazán lőtávolban követte a Renault-pilótát. Érthetetlen módon a Ferrari-boxból érkező képek is tanácstalanságot mutattak. Közben elől Vettel tette a dolgát, és azt, amit igazán tud: első helyről indulva haladt a győzelem felé. Igazi harcban még nem olyan jó, azért is az ellenszenv részemről irányában. Nem tett még eleget igazán azért, hogy világbajnok lehessen, szerintem. Mögötte Hamilton épp abban a pozícióban volt, ami ahhoz kellett, hogy az 1 ezrelék esélyét megtartsa. Ha minden rivális kiesik, világbajnok lett volna. De ez nem a műszaki- és vezetői hibák napja volt. Webber láthatóan kedvetlenül követte Alonso-t, esze ágában sem volt egy esetleges előzéssel Vettelnek segíteni. Ahhoz kimondva, kimondatlanul nagyobb tüske van az ő lelkében a csapattárssal és a csapattal szemben. Így viszont senki sem tehetett neki szemrehányást, bármi történik is. Az zavart, hogy úgy tűnt, eleve feladta a harcot. Erre mondják, nem bajnok típus. Nem is az...

De Alonso az, mégis úgy tűnt, miután belátta, nehéz dolga lesz, kivárásra rendezkedett be. Teljesen szokatlan tőle. Hiába jött a teljesen hiteltelenül, erőtlenül hangzó tanács, buzdítás(?) a csapattól a tehetségét illetően, érezni lehetett, hogy itt már csak a csoda segíthet. Ami nem jött. A csoda csendesen figyelte, ahogyan egy német fiatal versenyző könnyű feladatát ellátva, a szokott harc nélküli módon behozza az autót az első helyen, s lesz a legfiatalabb világbajnok. Egyre fiatalabbak a világbajnokok... Amikor végül mindennek a betetőzéseként az amúgy sem az intelligenciájáról híres Alonso még be is intett az őt  - legalábbis most -   tanári módon maga mögött tartó Petrovnak, akkor éreztem úgy, hogy nem is érdekel az egész. Így vált a világbajnokság izgalmas hajrával kecsegtető futama egyből teljesen érdektelenné. Idén nincs minek örülnöm.

Talán majd jövőre. A Red Bullok jók lesznek, Hamilton és Button talán jobban bele tud szólni a világbajnokság sorsába, de várok valakit, aki talán még egyszer nagyot dob. Ő is német...

· 1 trackback

Sepsiszentgyörgy - a szerethető idegen

2010.11.08. 13:02 - Agyalapom Irigy

Címkék: közösség sport foci kosárlabda sepsiszentgyörgy

Egyre több időt töltök Sepsiszentgyörgyön. És egyre jobban szeretem a várost, de egy nagy hiányérzetem van.

 

Nem a természeti szépségével van gondom, mert az egyszerűen gyönyörű, különösen a várost körülvevő hegyek miatt. Az épített környezettel sincs semmi baj, mert bár láthatóan nem tehetős városról van szó, egyértelműen látszik a városvezetés célja, hogy megszépítse az utcákat, épületeket, így lakhatóbbá, élhetőbbé téve a várost lakói, vonzóbbá  a turisták számára. Ilyen szempontból azt is mondhatom, megszerettem Szentgyörgyöt. Emberléptékű, kedves hely, ahol a magamfajta jöttment idegen hamar úgy érzi, tudna itt élni is.

A baj csak akkor kezdődik, amikor a hozzám hasonló sportimádó mozogni szeretne. Egyszerűen nincs hol. Két hetet töltöttem el a városban, de olyan közösségi teret, ahol lehetne focizni, kosárlabdázni, nem találtam. Egyedül a piac melletti teniszközpontra leltem, ami ilyen jellegű lehetne, de az sem nyilvános, ráadásul ahogy hallottam, a sorsa is bizonytalan. A kis stadion állapota, játékfelülete miatt pedig alkalmatlan igazi sportolásra.

 

A lehetőségek hiánya mellett engem leginkább az a kérdés foglalkoztat, hogy a város hogyan foglalkozik pl. az ifjúság egészséges életmódra történő nevelésével? A kulturális programok fontosak, közösségformáló erejűek, de ezek a szellem erősödését szolgálják. A testi fejlődés is legalább olyan fontos, ezeket pedig nyilvános, a város által fenntartott pályákkal (is) lehet segíteni. Az iskolai sportfoglalkozások semmi pluszt nem adnak ezen a téren.

Természetesen tudom, hogy mindez pénzbe kerül, sok pénzbe. De ha valami, akkor ez megtérül, még ha nem is lejben/euróban mérhető az eredménye. Kevesebb utcán csellengő gyermek, értelmesen eltöltött szabadidő, egészségesebb, erősebb test, ami a szellemet is jobban erősíti - ezek a hozadékai. Európai Uniós (esetleg kormány?)támogatásra pedig lehet pályázni, biztosan léteznek rá keretek. Tudom, mert lakóhelyemen is így épültek műfüves focipályák, nyilvános kosárlabda pályák, kisebb terek egy-két palánkkal. A műfüves pályák hétvégén meghatározott időben ingyenesen használhatók a nyilvánosság számára, ami nagyszerű kezdeményezés. Abból láttam Sepsiszentgyörgyön is párat, esetleg megfontolandó lehetőség.

A fiatalokon túl pedig ne feledkezzünk meg a magamfajta korosabb felnőttekről sem, mert a sport, a mozgás nem korfüggő tevékenység. Bizonyosan igény lenne rá minden korosztály számára. Ezzel a plusszal lehetne a város még otthonosabb és polgárbarátibb. Persze gondolom, a helyiek még ezer más problémát is fel tudnának sorolni... Mint ahogyan látok, hallok én is sokat, de azt majd máskor. 

 

 

 

Raúl - Schalke? - szokni kell...

2010.07.27. 19:07 - Agyalapom Irigy

Címkék: madrid foci real labdarúgás blanco schalke gonzales raúl

 

Előre bocsátom, hogy - igaz, nem teli torokból ordibáló, inget szaggató  - Raúl hívő vagyok.

Az előzetes megnyilatkozásokból lehetett sejteni, hogy a Real leghűségesebb, legelhivatottabb ikonjával nem számol Mourinho. Tudjuk, a pénz világában nincs sok helye érzelmeknek. 

Pedig ha megnézzük, akadnak kivételek. (Többek között a Realnál is úgy tűnt - eddig.) Giggs és Scholes sem régi fényében tündököl, Del Piero sem ifjúkori önmaga, mégis ragaszkodnak hozzájuk szintén vérprofi klubjaik.  Mert amit ott véghezvittek, az példaértékű, egyedülálló. Nem mellesleg még ma is megállják a helyüket, igaz, elsősorban a rutinjuknak és a szívüknek köszönhetően.

A tavalyi év nagy, rendkívül okos, szimpatikus döntései hozták azt az eredményt, ami után Raúl is azt gondolja, amit ajánlanak neki, annál még sokkal több van benne. A 2008-2009-es szezonban sorra lőtte a gólokat, újra a régi önmagát adta, mert jött egy edző, Ramos, aki tudta, hol kell játszatni. Aztán jött a soros tréner, aki egészen másképp gondolta a csapat összeállítását. Igaz, Pellegrininek nagyon meg volt kötve a keze is, hisz' az új elnöknek köszönhetően ömlött a csapatba a sok kiváló(nak kikiáltott) játékos. Akiket mindenképp játszatni kellett, mert vagyonokat öltek megszerzésükbe. Benzema, Ronaldo, Higuaín, Raúl. Remekül lehetne gazdálkodni ezekkel a nevekkel, de Pellegrininek nem sikerült Raúlt beillesztenie a csapatszerkezetbe. (Meg Benzemát sem, de ő más téma. Szerintem egyszerűen nem Real szintű játékos.) Egy rossz edzői elképzelés pedig karriereket rekeszthet meg, vagy épp esetünkben egy szép pályafutás végét jelentheti. Emiatt különösen "hálás" vagyok a chileinek, nagyon nem bántam, amikor elküldték. Vastagon megerősített kerettel végzett ugyanazon a helyen, ahol egy évvel korábban Juande Ramos. 

Igaz, Raúl gyorsasága kicsit megkopott. De a győzni akarás a szemében korántsem húnyt ki, márpedig ez nagyon fontos jel. Azt nem lehet mondani, hogy ne harcolna az utolsó erejéig, és a kaput nálánál jobban nem nagyon érzi senki. Nem hiába tart még jó ideig számtalan csúcsot Madridban, és - egyelőre még  - a válogatottban is. Ki tudja, lehet, a környezetváltozás neki is jót tesz majd. De a Real számomra soha többé nem jelenti már ugyanazt. 

Az pedig a legkevesebb, hogy egy méltóan megrendezett búcsúmérkőzéssel tisztelegjenek előtte. Mondjuk, efelől nincs kétségem. Már előre várom, hátha összejön a BL-ben egy Schalke - Real meccs. Hogy kinek is szurkolok majd? Hajrá RAÚL ! 

 

Barátom, Robert Burns

2010.07.06. 11:51 - Agyalapom Irigy

Címkék: orbán kormány viktor burns ner

 

 

Annyian ragadtak tollat verték már szét a klaviatúrájuk billentyűit a kormány és országló nagyurunk legújabb szánalmas/vérlázító attakjával kapcsolatban, hogy már újat senki sem tud hozzátenni, szerintem. Az MSZP-s Szanyi Tibor által tegnap felolvasott, Orbán Viktor arcáról a mosolyt lehervasztó szösszenetnél jobban nehéz lenne megfogalmazni, mi is a gond a NER-rel. (Nem sok, csak majd' minden szava.)

Így nem is csatlakoznék a bloggyártók népes táborához, hacsak annyiban nem, hogy idézném egy igaz skót néhány sorát.  Robert Burns pontosan megfogalmazza, mi a gondom a sok hiteltelen észosztóval a "mivagyunkaZemberek" táborából. Elég a parlamenti közvetítést nézni és az arcokat.

 

Robert Burns

Egy kenetes pap szemeiről

 

Ön azt mondja: e papnak szeme is hazudik.

Rágalom! E papot megvédem én, uram.

Azt vallják e szemek, hogy gazdájuk gazember,

s nem hazudnak: e pap gazember csakugyan.

 

Képes Géza fodítása

  

Schumi a hátsó sorból

2010.07.04. 09:11 - Agyalapom Irigy

Címkék: schumacher michael forma1 aranylaci

 

Van nekünk egy ezerötszázszoros világbajnokunk, aki mindent elért már, amit egy forma egyes autóban lehet, és mégis vannak, akik fanyalognak a mostani szereplése miatt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de engem kicsit sem zavar, hogy ritkán látjuk az élmezőnyben hajtani. Egy dolgot rögtön leszögeznék: neki már semmit sem kell bizonyítania, megtette már azt a visszavonulása előtt. Sőt, úgy gondolom, a Forma 1-nek van igazán szüksége a jelenlétére - elsősorban természetesen PR szempontból. Ne feledjük, maga Hamilton mondta, hogy mekkora megtiszteltetés számára, hogy a sors kegyelméből ellene versenyezhet. És ezzel így lehetnek a többiek is, ugyanakkor Michael sem panaszkodhat, hisz' három aktív világbajnokkal küzd együtt, és sok nagy tehetséggel. Örülök, hogy igen erős a mezőny, még ha akadnak is kivételek - mind az autók, mind a versenyzők között.

Az új szabályok nem Schumachert segítik, de pl. az első kerekek keskenyebbé tétele éppúgy újdonság a többieknek is. Szokni kell, és gyűjteni a tapasztalatokat, és ebben ő nagyon jó. Ami aggaszt, az az, hogy a korábbi tüzet mintha nem látnám a szemében, de ez az idény eddigi alakulása miatt nem meglepő. Talán majd jövőre összeáll a Schumi - Mercedes kettős, és akkor újra nagyot alkothat, bár kételyeim azért vannak. A sok fiatal szintén fejlődik, gyűjti a tapasztalatokat, a 41 éves kor pedig nem az egyre fényesebb jövőt sejteti. Meglátjuk, mire viheti még. Annak mindenképp örülök, hogy a korábbi merevsége mára mintha enyhült volna, láthatóan lazábban veszi a felhajtást maga körül. Ez mindenképp előnyére vált, kicsit közelebb kerülhet a semleges szurkolókhoz is. 

Mert a régi rajongók megmaradtak, én kedvelem, tisztelem továbbra is. Még akkor is, ha soha többé nem nyer egyetlen versenyt sem. Hasonlóan gondolok Raúlra, a Real támadójára: ha minden mérkőzésen, amikor beáll, leülne az egyik sarokzászlóhoz, és egész mérkőzés alatt a fűszálakat számolná, akkor is örök kedvencem maradna. Úgy vagyok velük, mint az édesanyámmal: Ő is volt fiatalabb, aktívabb, régen sokkal jobban főzött, de neki már semmit sem kell bizonyítania, mert már ezerszer megmutatta, hogy Ő a legnagyszerűbb.

 

Az ál-arc lehullt

2010.07.03. 21:34 - Agyalapom Irigy

Címkék: arc argentína égés maradona dél afrika 2010

 

 Dél-Afrika 2010

Argentína hazamegy. Mégpedig porig rombolt egóval. És az ember még csak azt sem mondhatja, hogy igazán sajnálja őket.

Eddig tartott a varázslat - gondolhatják sokan megdöbbenten, pedig csak az történt, hogy az első épkézláb ellenfél jött szembe a negyeddöntőben. A Maradona által felépített imázs úgy olvadt el, mint pálcikás jégkrém a hőségben, egy kivillanó kebel révült megbámulásakor. Huss, a gondosan felépített sajtókampány (kérjen minden firkász elnézést...) most ütött igazán visszájára, mert ezt a blamát nem lehet túlélni, Armando!Ne legyen kétségünk, most ízekre szedik, megrágják és a végén kiköpik Maradonát. Így múlik el a világ dicsősége.

A sokak által viselkedése miatt csak bohócnak gondolt, mégis mindenki által körberajongott "Mester" olyan magányos volt a meccs végén, hogy az embernek kedve lett volna megölelni, hogy egy kis lelket öntsön belé. És tényleg lehet is sajnálni, mert amit tett, sugallt a fiai felé, az fantasztikus volt. Égett, lángolt, szerepelt - csak hát, ugye, a szakma nem erről szól elsősorban. Amikor beütött a krach, akkor láttuk igazán, hogy ennek a csapatnak elkelne a segítség, mert - a brazilokhoz hasonlóan - fogalmuk nem volt, mit kell tenni akkor, ha hátrányba kerül a csapat. Ehelyett láttunk gondolkodni tűnő, de segíteni nem tudó Maradonát. Hiába a nagy súgótábor a kispadon, a németek titkát nem tudták megfejteni. (Mint ahogy az angolok sem, de az egy teljesen más történet, ugye...)

A sztárokkal teletűzdelt csapat pedig úgy lett egyre tanácstalanabb, ahogy teltek a percek. Már szó nem volt magabiztosságról, "bárkit legyőzünk" arckifejezésről - a rémületet láttuk kiülni, meg az igazi ötlet hiányát. Messi próbálkozott a jól bevált szólóival, de ez nem a Barca, válogatott társai valamiért nem érzik a játékát. Míg Barcelonában a többiek sorra viszik el az embereket az útjából, itt a vébén ennek nyoma sem volt, egyre sűrűbb falba rohant rendszeresen. Személy szerint nagyon sajnáltam, mert reméltem, a fejére kerül a korona. Megérdemelte volna, már most nagy játékos. Nem hagy nyugodni a gondolat: mire vihetné, ha spanyol válogatott lenne, hisz" ott, köztük nőtt fel tulajdonképpen, és ott is marad szerintem, míg a lábára focicsukát húz. De ő argentin, és most az lesz a legfőbb gondja, hogyan dolgozza fel ezt az égést, amelyet a többiekkel együtt átélt. Mert a mai vereséget nem lehet másképp felfogni. Argentína ma gyászol, Maradona nyelni kénytelen az újságírók kiújult támadásait. De egy biztos: most a szerénység napjai jőnek.

Ám ahogy Maradonát, Tévezt, Heinzét és Higuaínt ismerem, ez csak átmeneti állapot. Az egójuknak nem tudnak sokáig csendet parancsolni.