Ma olvastam egy írást Kiss Antal tollából, amelyben Shcmitt Pál történetét  - gondolom Húsvét kapcsán - Jézuséhoz hasonlítja. Ami már csak azért is érdekes, mert az Úr követéről senki nem állította, hogy plagizált és csalt volna...

Engem ennek az édesen szomorú esetnek csupán az az oldala izgat, hogy vajh' kinek állhatott érdekében épp most eltávolítani szeretett köztársasági elnök urunkat? Orvtámadásról, bosszúról vagy csupán ejtésről van szó? Hallunk az ellenzék és a média aljas merényletéről, de az én fejemben azóta motoszkál egy kérdés, amióta a magyar nyelv legfőbb őrét végső támadás érte:

Miért most?

Az én logikám szerint ha valaki fúrni szerette volna ellenzéki oldalról, azt megtehette volna kinevezésekor. Hiszen a napnál is világosabb, hogy az az ember, aki nyíltan felvállalta a kormánypárt gumigerincű kiszolgálását ("Nem leszek a kormány törvénykezési lendületének a gátja, inkább a motorja"), és ezáltal megcsúfolta a köztársasági elnöki pozíció egyik legfontosabb szerepét, a nemzeti egység megtestesítését, akkor lett volna a legalkalmasabb kijátszani a hamis doktori cím kártyáját. Mert arról ne legyenek kétségeink, hogy ez az információ nem volt új a hír kiszivárogtatójának kezében. Emlékezzünk, a titkok korábbi őrzőjének, Kövér Lászlónak az aggodalmára Schmitt Pált illetően. Ő tudta, hogy lesznek még gondok a nagy átalakuló művésszel. S lett is. De mikor is? Érdekes, épp akkor, amikor már minden fontos törvényt automatikusan aláírt - köztük az ő sorsát utólag is biztonságossá tévő alaptörvényt is. Nekem valami azt súgja, nem ármányról van itt szó, hanem szimplán bajtársi árulásról. A mór megtette kötelességét... És lássuk be, egész személyisége, képességeinek hiánya, hiteltelensége kezdett már kínossá válni a kormányoldalnak is.

De vajon mit tud Ő? Mire gondolhat mostanában? Gondol-e arra, hogy esetleg kígyó(ka)t melengetett keblén, s most megmarták? Lesznek még itt érdekes fejlemények, úgy gyanítom.