Előre bocsátom, hogy - igaz, nem teli torokból ordibáló, inget szaggató  - Raúl hívő vagyok.

Az előzetes megnyilatkozásokból lehetett sejteni, hogy a Real leghűségesebb, legelhivatottabb ikonjával nem számol Mourinho. Tudjuk, a pénz világában nincs sok helye érzelmeknek. 

Pedig ha megnézzük, akadnak kivételek. (Többek között a Realnál is úgy tűnt - eddig.) Giggs és Scholes sem régi fényében tündököl, Del Piero sem ifjúkori önmaga, mégis ragaszkodnak hozzájuk szintén vérprofi klubjaik.  Mert amit ott véghezvittek, az példaértékű, egyedülálló. Nem mellesleg még ma is megállják a helyüket, igaz, elsősorban a rutinjuknak és a szívüknek köszönhetően.

A tavalyi év nagy, rendkívül okos, szimpatikus döntései hozták azt az eredményt, ami után Raúl is azt gondolja, amit ajánlanak neki, annál még sokkal több van benne. A 2008-2009-es szezonban sorra lőtte a gólokat, újra a régi önmagát adta, mert jött egy edző, Ramos, aki tudta, hol kell játszatni. Aztán jött a soros tréner, aki egészen másképp gondolta a csapat összeállítását. Igaz, Pellegrininek nagyon meg volt kötve a keze is, hisz' az új elnöknek köszönhetően ömlött a csapatba a sok kiváló(nak kikiáltott) játékos. Akiket mindenképp játszatni kellett, mert vagyonokat öltek megszerzésükbe. Benzema, Ronaldo, Higuaín, Raúl. Remekül lehetne gazdálkodni ezekkel a nevekkel, de Pellegrininek nem sikerült Raúlt beillesztenie a csapatszerkezetbe. (Meg Benzemát sem, de ő más téma. Szerintem egyszerűen nem Real szintű játékos.) Egy rossz edzői elképzelés pedig karriereket rekeszthet meg, vagy épp esetünkben egy szép pályafutás végét jelentheti. Emiatt különösen "hálás" vagyok a chileinek, nagyon nem bántam, amikor elküldték. Vastagon megerősített kerettel végzett ugyanazon a helyen, ahol egy évvel korábban Juande Ramos. 

Igaz, Raúl gyorsasága kicsit megkopott. De a győzni akarás a szemében korántsem húnyt ki, márpedig ez nagyon fontos jel. Azt nem lehet mondani, hogy ne harcolna az utolsó erejéig, és a kaput nálánál jobban nem nagyon érzi senki. Nem hiába tart még jó ideig számtalan csúcsot Madridban, és - egyelőre még  - a válogatottban is. Ki tudja, lehet, a környezetváltozás neki is jót tesz majd. De a Real számomra soha többé nem jelenti már ugyanazt. 

Az pedig a legkevesebb, hogy egy méltóan megrendezett búcsúmérkőzéssel tisztelegjenek előtte. Mondjuk, efelől nincs kétségem. Már előre várom, hátha összejön a BL-ben egy Schalke - Real meccs. Hogy kinek is szurkolok majd? Hajrá RAÚL !