Argentína hazamegy. Mégpedig porig rombolt egóval. És az ember még csak azt sem mondhatja, hogy igazán sajnálja őket.

Eddig tartott a varázslat - gondolhatják sokan megdöbbenten, pedig csak az történt, hogy az első épkézláb ellenfél jött szembe a negyeddöntőben. A Maradona által felépített imázs úgy olvadt el, mint pálcikás jégkrém a hőségben, egy kivillanó kebel révült megbámulásakor. Huss, a gondosan felépített sajtókampány (kérjen minden firkász elnézést...) most ütött igazán visszájára, mert ezt a blamát nem lehet túlélni, Armando!Ne legyen kétségünk, most ízekre szedik, megrágják és a végén kiköpik Maradonát. Így múlik el a világ dicsősége.

A sokak által viselkedése miatt csak bohócnak gondolt, mégis mindenki által körberajongott "Mester" olyan magányos volt a meccs végén, hogy az embernek kedve lett volna megölelni, hogy egy kis lelket öntsön belé. És tényleg lehet is sajnálni, mert amit tett, sugallt a fiai felé, az fantasztikus volt. Égett, lángolt, szerepelt - csak hát, ugye, a szakma nem erről szól elsősorban. Amikor beütött a krach, akkor láttuk igazán, hogy ennek a csapatnak elkelne a segítség, mert - a brazilokhoz hasonlóan - fogalmuk nem volt, mit kell tenni akkor, ha hátrányba kerül a csapat. Ehelyett láttunk gondolkodni tűnő, de segíteni nem tudó Maradonát. Hiába a nagy súgótábor a kispadon, a németek titkát nem tudták megfejteni. (Mint ahogy az angolok sem, de az egy teljesen más történet, ugye...)

A sztárokkal teletűzdelt csapat pedig úgy lett egyre tanácstalanabb, ahogy teltek a percek. Már szó nem volt magabiztosságról, "bárkit legyőzünk" arckifejezésről - a rémületet láttuk kiülni, meg az igazi ötlet hiányát. Messi próbálkozott a jól bevált szólóival, de ez nem a Barca, válogatott társai valamiért nem érzik a játékát. Míg Barcelonában a többiek sorra viszik el az embereket az útjából, itt a vébén ennek nyoma sem volt, egyre sűrűbb falba rohant rendszeresen. Személy szerint nagyon sajnáltam, mert reméltem, a fejére kerül a korona. Megérdemelte volna, már most nagy játékos. Nem hagy nyugodni a gondolat: mire vihetné, ha spanyol válogatott lenne, hisz" ott, köztük nőtt fel tulajdonképpen, és ott is marad szerintem, míg a lábára focicsukát húz. De ő argentin, és most az lesz a legfőbb gondja, hogyan dolgozza fel ezt az égést, amelyet a többiekkel együtt átélt. Mert a mai vereséget nem lehet másképp felfogni. Argentína ma gyászol, Maradona nyelni kénytelen az újságírók kiújult támadásait. De egy biztos: most a szerénység napjai jőnek.

Ám ahogy Maradonát, Tévezt, Heinzét és Higuaínt ismerem, ez csak átmeneti állapot. Az egójuknak nem tudnak sokáig csendet parancsolni.